Mint múló nyár, néha úgy érzem, elillanok.
Ezernyi színes álomkép és emlék, tova szállnak a széllel.
Telnek a napok, a hetek, az évek, s lám, mégis itt vagyok.
Mint a hulló falevelek, földre szállok, tova repít a szél.
Zord zimankó, csörtet a tél, lankadatlan.
Most csönd van, megfagyott a világ.
Remény születik, talán új kezdet.
Nyújtózik a világ, kitárja karjait.
Álomképek csupán, mondják mások.
Meríts erőt, építs várat.
Ne várd a herceget.
Repülj sárkányon.
Élj, míg lehet.
Szárnyalj, mert megteheted.
No comments:
Post a Comment